nem jön be kívülről sem a világos, sem a sötét, a félhomályhoz pedig gyorsan hozzászokik a szemünk.
nem vesszük észre, ha a külvilágban valami megváltozott, ezért nekünk sem kell semmin változtatni, és erre hivatkozhatunk is.
így örökre megmaradhatunk gyereknek, azzal a szilárd meggyőződéssel, hogy ha mi nem látunk, minket sem látnak.
azt gondoljuk, hogy nem is lehet minket számon kérni semmiért.
tehát nem is vagyunk soha semmiért hibásak.
saját magunknak csak mi vagyunk a viszonyítási pont és ez kényelmes.
néha kikukucskálhatunk, és megállapíthatjuk, hogy mennyire zord a külvilág, és milyen jól tesszük, ha így is maradunk.
mindig új és új bizonyságokat találunk magunkban arra, hogy miért jó minden úgy, ahogy van, leleményességünk ebben a tekintetben határtalan.
elkerülhetjük az olyan érzéseket, mint bűntudat, lelkiismeretfurdalás, bizonytalanság ,szomorúság és csalódás.
elkerülhetjük az olyan cselekvéseket, mint a másokra való odafigyelés, bocsánatkérés, tetteink következményeivel való szembenézés, tépelődés, önmarcangolás és persze a változtatás.