Miben hiszek és hogyan dolgozom?

Rendszerszemléletben dolgozom, ami számomra annyit jelent, hogy arra törekszem, a felém forduló kliens hozott témáját, problémáit, kérdéseit a maga komplexitásában, teljességében lássam, mert meggyőződésem, hogy így tudunk közösen előre jutni.

A komplexitás többek között jelenti azokat a szerepeket, amelyekben a kliens helyt áll, jelenti a környezeti meghatározottságot, a személyes kompetenciákat, és azokat a múltból hozott tapasztalatokat, amelyek meghatározzák a jelenét.

Az általam vezetett üléseken néha keverednek azok a műfajok, amelyekre a szakirodalmak frappáns definíciókat adnak. Inkább arra hangolódom, hogy az adott helyzetben az ügyfelemnek mi lehet az igénye, hogy a beszélgetés során olyan területekre tegyük a fókuszt, ahol valós felismerések és megoldások születhetnek. 
Természetesen, ha a kliens által megfogalmazott célok egyértelmű igényeket közvetítenek, akkor ezt követem a beszélgetések során.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy például a vezetői szerepben történő elakadások gyökerét néha máshol kell keresni. Ez nem jelent terápiát vagy múltban való merengést, de jelenti azt, hogy a coaching-üléseken próbálunk összefüggéseket találni a nehézségek és élettörténeti mozzanatok között.

Az üléseken vezetői fejlesztéssel, szervezetfejlesztéssel is szoktam foglalkozni, ha erre van igény. Ilyenkor nem klasszikus coaching-üléseket tartok, az idő nagy részében inkább „magyarázok” és ismereteket, elméleteket, tapasztalatokat adok át. Tehát itt nem coach vagyok, hanem tanácsadó.

Az erőforrás a kliensemnél van, de az inspirációt, elfogadást, empátiát, objektív lényeg-kiemelést tőlem kapja. Így tudunk mi együtt közösen a folyamat során valami fontosat és előre mutatót létrehozni, amely a kliens életében változást, előre mozdulást, felismerést, megkönnyebbülést és még sok más pozitív dolgot hozhat.

Munkám során többek között DISC-tipológiát, MBTI-elméletet, tranzakcióanalízist, sématerápiát és kognitív viselkedésterápiát is használok. Ezen módszerek elméleti hátterét különböző egyesületeknél (Magyar Családterápiás Egyesület, Magyar Tranzakcióanalitikus Egyesület, Magyar Viselkedés-Kognitív és Sématerápiás Egyesület) évekig tanultam és jelenleg is tanulom.

Coaching, ahogy én gondolom…

NEM

Nem akarok coaching definíciókat írni, mert egyrészt a definíciók többnyire nem visznek közelebb a megértéshez, másrészt, mert eddig nem nagyon találkoztam olyannal, amely megfogalmazta volna, mit értek én coaching alatt.

Nem szívesen hívom magam coach-nak, de eddig nem találtam helyette jobb kifejezést. „Már mindenki coach”-mondják az ismerőseim, és be kell ismernem, van ebben valami…

Nem gondolom, hogy megfelelő szakmai háttér és tudás nélkül lehet valaki jó coach szakember. 
Attól, hogy már megéltünk ezt-azt az életben, sikeresen felülkerekedtünk a kríziseinken, a munkatársaink minket találnak meg a panaszaikkal vagy dolgoztunk vezetőként, nem elég ahhoz, hogy másokat „coacholjunk”.

Az sem elég, ha saját magunk is keressük azt az értelmes tevékenységet, amellyel eltölthetjük a még munkával eltöltött hátralévő időnket, és megtaláltuk a coach szakmát, majd innentől minden nap felteszünk egy-egy idézetet a facebook oldalunkra.

Life-coachingban annyiban hiszek, amennyiben hiteles szakember tartja, megfelelő ismeretekkel, amelyet nem négy hétvége alatt sajátított el.

IGEN

Ha valaki business-coach-ként dolgozik, akkor szükséges, hogy legyenek szervezetfejlesztési ismeretei, ismerje a vezetői kompetenciafejlesztés alapjait, legyen tudása csoportdinamikáról, csoportszerepekről (hiszen a vezető csoportot vezet), konfliktuskezelésről, szociálpszichológiáról és még folytathatnám a sort.

Mivel a business-coach-hoz forduló vezető is csak egy esendő ember, ezért szükségesek pszichológiai és mentálhigiénés ismeretek is.

Life-coach-ként nem tudjuk megkerülni a nagyon erős pszichológiai alapokat, pár-és családterápiás tudást, amely hosszú évek tanulását feltételezi.

Jó, ha van egy coach-nak némi élettapasztalata, ami sok emberrel és helyzettel való találkozást, sikerek, kudarcok megélését és jelentős önismereti munkát jelent.

Elengedhetetlennek tartom, hogy egy olyan szakember, aki más emberekkel foglalkozik, folyamatosan megújuljon a szakmaiságában, és legyen állandó törekvése arra, hogy önmagát fejlessze.

Az évek során egy jó coach-nál „összeérnek” a különböző forrásból származó tudások és kerek egésszé válnak. Az ilyen jellegű összetett tudás segít abban, hogy egy coach jól rálásson helyzetekre, észre vegyen összefüggéseket, legyen lényeglátása, emellett támogasson és elfogadjon.

És még egy fontos dolog: egy coach mindig maradjon szerény és alázatos az emberekkel és a munkájával kapcsolatosan, amely attitűdbe belefér az önirónia, valamint a saját esendőség és hibázás elfogadása is.