Nem hiszem, hogy bárkinek van olyan ismerőse, akinek élete egy egyenesen felfelé ívelő pálya, buktatók, kudarcok, konfliktusok és megtorpanások nélkül.

Természetes, hogy vannak elakadásaink, inkább az a kérdés, hogy mit kezdünk azzal, ha nehéz élethelyzetbe kerülünk. Sokan önállóan megugorják az előttük álló akadályokat, sokan egyedül küzdenek, és néhányan segítséget kérnek. Azért csak néhányan, mert tapasztalataim szerint segítséget kérni még mindig nem megszokott, bár azért már javul a helyzet…

 Ahogy egy kliensem fogalmazta meg: „Megszoktam, hogy mindent egyedül kell megoldanom, ha segítséget is kértem, mindig csak másnak… de teljesen jól működöm így”-mondja sírva.

 

Mert hiedelmeink színes csokrában az egyik virág azt üzeni, hogy „Légy erős! Nem lehetsz gyenge! Aki segítséget kér, az elbukott és életképtelen.” Hallottam már jó pár vezetőt gőgösen nyilatkozni arról, hogy aki nem tudja önállóan ellátni a vezetői feladatát és segítségre van szüksége, az vezetőként kudarcra van ítélve. Érdekes, hogy pont ők voltak azok, akik miatt tömegesen mentek el a vállalattól.

​

A „segítség” szó egyébként ebben az összefüggésben talán nem is a legszerencsésebb kifejezés, mert azt sugallja, hogy van egy okos, rátermett segítő és egy segítségre szoruló ember, aki nem tudja megoldani az életét.  

Mindenki saját életének legfőbb ismerője és legkompetensebb szereplője, és a legtöbb ember végső soron abba az irányba mozdul, ahol a boldogságát véli megtalálni.

Csak néha megtorpanunk, és…

​

- eljöhet egy időszak, amikor lépni kellene, de nincs erőnk vagy félünk.

- választani kellene, de nem tudjuk, merre felé, és milyen árat fogunk fizetni érte.

- találni kellene egy célt, de azt pont nem látjuk magunk előtt.

- rosszul érezzük magunkat, de fogalmunk sincs, miért.

- elveszítjük szem elől a saját értékeinket, és folyamatosan vívódunk magunkban.

- úgy érezzük, hogy életünk egy taposómalom, és elszürkült körülöttünk és bennünk a világ.

 

Ilyenkor jó ezeket a gondolatokat megosztani, „kitisztázni”, erőforrásokat keresni egy olyan szakemberrel, aki független, objektív és aki felé nagy bizalmunk van.

A baráti beszélgetések is sokat segítenek, de az másfajta módja a lelki „tehermentesítésnek”.

 

Egy mentálhigiénés szakembernek is megvannak a kompetencia határai. Mentálhigiénés és pszichiátriai ismereteim lehetővé teszik, hogy felismerjem azokat a jeleket és állapotokat, amelyek alapján a klienst tovább kell küldenem más szakemberekhez.