Mit tanultam a sportolásból?
1. A fontos dolgok prioritása
Ha valamilyen tevékenység igazán fontos az életünkben, akkor arra tudatosan időt kell szakítani. Ha nem tervezzük meg előre, és akkor akarjuk elvégezni, ha majd marad rá időnk, nem fog maradni.
A „majd ha” szinte mindig egyenlő a „soha” szóval: a számunkra fontos dolgokat nem hétfőtől, január elsejétől vagy akkor kell kezdeni, ha már felnőttek a gyerekeink…
2. Türelem és vágykésleltetés
A leépült izmok és felszedett kilók sem egy hét alatt alakulnak ki, az erőnlét és az optimális alak sem pár nap alatt jönnek létre. Nehéz elkezdeni azt, amiben (még) nem vagyunk ügyesek, amihez (még) nincs kompetenciánk, és ami (még) nem kecsegtet látványos sikerrel. Vagyis szinte soha nem jön azonnal a kívánt pozitív hatás (tudás, siker, hőn áhított testkép), hanem türelemmel és kitartással kell dolgozni érte, hogy majd lassan beérjenek és összeálljanak a dolgok.
3. Monotóniatűrés
Na, ez pontosan a kitartáshoz (meg az életben még sok más tevékenységhez) is szükséges képesség. Őszintén szólva, a kardioedzés egyhangúsága nekem nehezen megy. Különböző technikák segítenek: egy-egy jó zene hallgatása, a vágy a teljes szellemi ellazulásra, a sportórámon mért kalóriaszámláló. Valamint erőt ad a tudat, hogy végül is azok a tevékenységek is jól mennek, amelyek túlmutatnak azon a komfortzónán, amiben szívesen lubickolok.
4. Komfortzóna átlépése
Az előbbi mondatomat külön is ki szeretném emelni: büszkeséget és erőt ad a tudat, hogy végül is azok a tevékenységek is jól mennek, amelyek túlmutatnak azon a komfortzónán, amiben szívesen lubickolok. Az előző, sportról szóló írásom szinte teljes egészében erről szólt.
5. Nehézségek tovatűnése
Minden nehézségnek és kellemetlenségnek (így a legdurvább köredzésnek is…) egyszer vége lesz… Vagyis nem konzerválódunk ugyanabban az állapotban, amelyben akkor és ott vagyunk, bár ez akkor és ott elképzelhetetlennek tűnik. Így múlik el lassan a fáradtság, szomorúság, levertség. Ez erőt és reményt adhat a változásra és változtatásra.
6. Bennünk rejlő erő kiaknázása
Az edzéseken néha már a második körnél azt gondolom, kizárt dolog, hogy még két kört kibírok. A negyvenedik percnél azt gondolom, hogy nem lesz erőm még harminchoz. Mindig végig csinálom, és szinte mindig még többet is.
Sokkal, de sokkal több erő és energia van bennünk, mint ahogy előzetesen gondolnánk!
7. Célok kijelölése
A nagyszabású, monumentális célok elérése gyakran kivitelezhetetlennek tűnik, és elveszi a kedvünket még attól is, hogy egyáltalán nekikezdjünk. Ha kis elemeire bontjuk a folyamatot, akkor annak elérése sikerélményt hozhat, ami motivál a folytatásra. (a kardioedzést soha nem úgy kezdem, hogy most 50 vagy 60 percet csinálom, ezt a tudatot nem bírnám elviselni lsd. az alacsony monotóniatűrésem:-) Beállítom 30 percre a számlálót, azt fejelem meg még tízzel aztán még tízzel, és még tízzel… Ez az én mentális trükköm, de mindig bedőlök neki.
8. Folyamatosság fenntartása
Az a testrészünk, amit nem edzünk, rohamosan visszafejlődik; az a készségünk, amit nem tartunk karban, tovaszáll; az a kapcsolat, amit nem ápolunk, szépen lassan leépül.
9. Személyiségünk tükre
Minden általunk végzett cselekvésünk, így a sportolásunk módja is tükre annak az embernek, akik vagyunk, és alkalmas arra, hogy mellesleg az önismeretünk is fejlődjön. Figyeld magad: Reális célokat tűzöl-e ki, irreálisak az elvárásaid magaddal szemben, vagy meg sem izzadsz? Abbahagyod, ha nem megy valami vagy küzdesz tovább? Minden nap belehalsz abba, amit csinálsz vagy szívósan, de komótosan mész előre? Addig, amíg nem végzed el a munkád, nem pihensz, vagy majd azután végzed el a munkát, ha már pihentél?
Egyáltalán mikor vagy elégedett magaddal, ha egyáltalán…? És mi ad igazán örömet a tevékenységeidben?
10. Törődés önmagunkkal
Ne legyél semmilyen tevékenységed (sem a munkád sem a hobbid) rabja, és figyelj a tested jelzéseire: ha szükséges, állj le! Ha fáradt vagy, pihenj! Ha kiégtél, változtass!
Bánj jól magaddal!