Sok, az interneten keringő idézet azokra a dadaista versekre emlékeztet, amikor is a művészek tetszőleges, zacskóból kihúzott szavakat tettek egymás mellé, hogy ezzel sokkolják a tisztelt nagyérdeműt.
Ezeknek, az általában naplementés képek kíséretében közzétett idézeteknek nem a sokkolás célja, hanem inkább az, hogy valamilyen leegyszerűsített magyarázatot adjanak az élet dolgaira.
Gyakran szerepelnek bennük olyan szavak és félmondatok, mint „bevonz” (nem kell mást tenned csak várnod), „pozitív gondolkodás” (ez mindent megold), „elengedés” (ne görcsölj rá), „fejben dől el” (gyakorlatilag minden), „erő, felemelt fej és nyugodt mosoly” (így megy tovább egy ERŐS nő, ha elhagyják), „belső értékek” (csak ez számít), „lelki béke” (soha ne veszítsd el), „feladás” (soha), „csak akarni kell” (és minden megoldódik, lásd még „bevonz”), na és persze „mindennek oka van” (nincsenek véletlenek).
Ezek az idézetek általánosítanak, egyszerűsítenek és megnyugtathatják a kedves olvasót, hogy az élet dolgai kiszámíthatóak, illetve ha bizonyos dolgokat cselekszünk (vagy nem), akkor a végeredmény megjósolható. Ebben természetesen van is igazság, emellett azért az életünk és az emberi természet ennél jóval komplikáltabb, színesebb és cizelláltabb.
Ezek az üzenetek akár meg is könnyíthetik az életünket, hiszen néha tényleg muszáj továbbmenni, megőrizni az optimizmusunkat vagy hinni abban, hogy annak a rossznak, ami velünk történt, mégis van valami mögöttes üzenete és pozitív hozadéka.
Áhítozunk egyszerű megoldások után, és bízunk benne, hogy a világ igazságos, a jók elnyerik jutalmukat, a rosszak pedig méltó büntetésüket.
Nincs is ebben semmi kivetnivaló, kivéve, ha...
az olvasó elbizonytalanodik, hogy vele van a baj, mert ő nem tudja „bevonzani” azt a bizonyos dolgot, hiába erőlködik. …vagy nem is erőlködik, mert „az a dolog” majd úgyis jön, ha akar. Neki nem kell semmit tenni, csak „bevonzani”, ez pedig elég passzív állapot.
a beteg elkezdi magát hibáztatni, mert ugye minden betegségnek oka van, hátterében valamilyen lelki elakadást találunk (NEM!). Például biztos valamit nem bocsátott meg valakinek, ezért „kapta figyelmeztetésül a betegséget”. Így aztán nem elég, hogy beteg lett, még nyomasztja is ez a teher.
az elhagyott szerelmes nem engedi meg magának, hogy gyászoljon, mert azt sugallják neki, hogy emelt fővel és mosolyogva menjen tovább, mert erősnek kell lenni. Így magát ostorozza, hogy milyen gyenge, amiért még mindig szomorú és reményvesztett.
kórosnak tartjuk, hogy néha kibillenünk az egyensúlyunkból, borúsan látjuk a jövőt, és „elhagy minket a közérzetünk”.
az állását elveszítő embernek bűntudata van, mert nem tud pozitívan gondolkodni, jelenleg nem is tud erősen új lehetőségeket akarni, és csak visszavonultan nyalogatja a sebeit.
a kliens a segítő szakembereknél gyors megoldásokat vár, és nem szeretne sokat rágódni a viselt dolgain, mert hozzászokott a fekete-fehér gondolkodáshoz.
a cselekedetek helyett kizárólag az okokat kutatjuk, és nem tudjuk elfogadni, hogy az életben igenis vannak véletlenek.
elégedetten arról olvasgatunk, hogy mindegy, milyen a külsőnk, ahelyett, hogy elmennénk sportolni.
Na, és persze vannak nagyon jó kis idézetek, de erről majd a következő posztban…
Comments